A közelmúltban elterjedt a Facebook-on egy (végre valahára) értelmes kihívás sorozat, miszerint bárki megkérhette az ismerősét, hogy tegye ki kedvenc versét. Nagyon örültem ennek, hiszen gyönyörű verseket olvashattunk és a mai szaladó világban jó volt egy kicsit belefeledkezni a mély mondanivalókkal átitatott sorokba. Újból elámultam azon, hogy a versek – bár lehet régen íródtak – mennyire aktuálisak a mának. Mondanivalójuk ma is tanít, utat mutat, felébreszt.
Ez a vers, amelyet „ideidézek” időszerűbb nem is lehetne. Bár távol áll tőlem, hogy egy ilyen remekművet kihasználjak, de nem bírom ki, hogy ne adjam közre itt is, hiszen szinte minden sora hűen tükrözi az ezen a blogon szereplő jelöltek gondolatait, nézeteit. S mivel ilyen csodálatosan megfogalmazni úgysem tudnák, ezért úgy döntöttem álljon itt e remek vers, amely számomra most életre kelt.
Amióta megismerkedtem, beszélgettem ezzel a néhány emberrel, (Szalay István, Balogh János, Faragó Tamás, Kosibáné Makai Hajnalka, Kucsera Attila, Oláh József, Tóth Tamás) látom, érzem, hogy ők is ezen értékek mentén gondolkodnak. És ők azok, akik 2014. Október 12-én kérik majd a kakucsi polgárok bizalmát, hogy képviselhessék őket, és továbbfejlődhessen Kakucs község a közösség legnagyobb megelégedésére.
Kérem olvassák el többször is akár! Ízlelgessék a szavakat, érezzék át, hogy milyen komoly és bátor. Adjon ez is egy ösztönzést! Menjünk el szavazni és mondjuk el szabadon, hogy mit akarunk!
Heltai Jenő
Szabadság
Tudd meg : szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg : szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.
Tudd meg : szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle....
Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !
Tudd meg : szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint Istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése