2007. őszén egy szülőknek rendezett tájékoztatón ültem a kakucsi iskola emeleti folyosóján. Meghallgattuk az Igazgatónő beszámolóját és néhány kérdés is megválaszolásra került.

Ezek után a Polgármester Úr, Szalay István kért szót, hogy néhány mondatban felvázoljon a jelenlévő 40-50 résztvevőnek valamit. Valamit, amiről először nem is tudtam, hogy  mi, aztán elállt a szavam is.

Ott állt egy lelkes, temperamentumos ember és a településünk jövőjéről, jövőképéről tartott egy bemutatót, kivetítéssel együtt. Felvázolta azt a hosszú távú elképzelést, amelynek mentén érdemes továbbfejlődnie a falunknak.

Ott ültem és nagyon lelkes lettem én is. Örültem mindannak, amit láttam a tervek között, tiszta, érthető és elérhető, valóban a közösség számára fontos dolgokat vázolt fel nekünk. Nekem mégis a legjobban az előadó határozott és elkötelezett kisugárzása tetszett meg. Olyan embert láttam ott beszélni, aki minden energiájával arra koncentrált, hogy a település, amelynek a vezetője, hosszú távon egy élhető, szerethető igazi otthont jelentsen az itt lakóknak. Ő már látta lelki szemeivel, hogy milyen lesz ez a falu 5-10-20 év múlva. Szépen, egyszerűen, közérthető módon elmondta ott nekünk, hogy az igaz, hogy ezekre a fejlesztésekre még nincs meg minden forrás, de tervek, célok, álmok nélkül hiába is lenne pénzünk. Ha viszont tudjuk mit akarunk, akkor a rávalót majd előteremtjük valahogy. Pályázatokkal, telkesítéssel, civil összefogással stb. Szépen, a tervek mentén haladva, mindig amire pénzt sikerül előteremteni megvalósulhat. 

Nem tudom, hogy az ott jelenlévők között érzett-e valaki hasonlót, mint én, de rám nagy hatással volt mindaz, amit ott a Polgármester Úr elmondott. Azt éreztem, hogy nagyon jó kezekben van falunk, Kakucs sorsa.

Azóta eltelt jó néhány év. Szalay István polgármester azóta is lelkesedéssel és kitartóan teszi a dolgát, amihez a falu lakossága már háromszor adta a felhatalmazását, hiszen ennyiszer választották őt polgármesternek. Voltak ezalatt kemény vitái, könnyebb és nehezebb időszakai, segítői, akadályozó tényezők és emberek is nehezítették a munkáját. Ő mégis töretlenül, kitartóan halad célja felé, ami nem más, mint a falut széppé, korszerűvé, barátságos otthont adó, a fiatalokat itt marasztaló településsé tenni. Ehhez nagyon sok akadályon keresztül, a problémákra örökké a megoldást keresve jutunk egyre közelebb, de még hosszú az út a célig. S azt ő is tudja, hogy – mint, ahogy eddig sem ment – egyedül nem megy! Kellenek mellé olyan emberek, akik segítik, támogatják elképzeléseit, akár ésszerű vitákon keresztül is. Kellenek olyanok, akik ugyanúgy magukénak érzik a falu sorsát, és a település fejlődését, mint ő, s ebben segítenek kreatív ötleteikkel, kapcsolati tőkéjükkel, munkájukkal. S nagyon nagy szüksége van ránk,  kakucsi lakókra is, hogy vegyük észre azt, ami körülöttünk történik értünk. Hogy ne csak azt vegyük észre, ami nincs vagy ami még rossz, hanem azt is, ami már megszépült, megépült, alakul, növekszik, átalakul, megújul.

Én hálás vagyok, hogy egyre szépülő falunkban van egy olyan ember, aki szinte éjjel-nappal azon dolgozik, hogy minden rendben menjen. S hogy nem megy minden egyszerre? Vannak hibák és hiányosságok? Bizony ez lehet. Még nincs minden készen! Van még munka, amely Szalay István polgármester és a képviselő-testület előtt áll! Adjunk nekik bizalmat az elkövetkező 5 évre! Segítsünk nekik, hogy azt a nagy ívű, hosszú távú tervet, amelyet a testület a lakók nevében elfogadod, megvalósíthassák! 

Szavazzunk 2014. Október 12-én Szalay Istvánra, hogy polgármesterként folytassa s valósítsa meg azt a tervet, amit ott 2007. őszén láttam az iskola folyosóján…