A teljesség igénye nélkül...

 Az egész úgy kezdődött, hogy - ha jól emlékszem - 2004-ben volt egy település szintű felmérés, hogy mit szeretne Kakucs lakossága. Ebben egyértelműen kifejezésre juttatták a lakók, hogy meg szeretnék őrizni a település falusias jellegét, hangulatát, életritmusát, de szeretnék, ha közben a városi infrastruktúra (víz, csatorna, gáz, telefon, internet stb.) mind rendelkezésre állna. Szerettek volna modern, és jó minőségű közösségi tereket, jó közlekedést, de közben nyugalmat, környezet-közeli, jó levegőjű, szerethető falut. Ebből lett aztán ez a településrendezési terv.

Idézet következik:

• falusias jelleg megőrzése, az emberléptékű, nyugalmas lakókörnyezet megtartása,
• a környezeti, a kulturális és a közösségi értékek megőrzése,
• a munkanélküliség, az elszegényedés, az elvándorlás megelőzése, a vidéki életminőség javítása,
• a műszaki infrastruktúra fejlesztése, amelyben kiemelt fontosságú az útépítés (belterületi és külterületi egyaránt), a meglévő rendszerek (elsősorban a víz- és szennyvíz-) igény szerinti bővítése és korszerűsítése, a csapadékvíz szikkasztása vagy elvezetése,
• a kereskedelem, a szolgáltatások létesítményeinek fejlesztése,
• a falu vonzerejének fokozása a társadalmi együttlét tereinek, intézményeinek kialakításával,
• ütemezett lakóterület-fejlesztés (részben a helybéli lakossági igények kielégítésére, részben a kitelepülő városi népesség számára) – ez egyben az előző szempontok érvényesítéséhez szükséges beruházások saját forrását is hivatott biztosítani.
• ipari- és kereskedelmi beruházások céljára alkalmas területek kijelölése elsősorban a falutól markánsan elkülönülő önkormányzati tulajdonú földterületeken. Ezek értékesítése részben pénzforrást biztosíthat a fejlesztésekhez, de munkahelyeket is teremthet az itt élők számára. Az értékesítést jelentősen nehezíti a megközelítő utak hiánya, de az egyébként kedvező fekvést figyelembe véve (autópálya mellett, az ország közepén) hosszabb távon komoly esélyt jelenthet!

Ezekből az általános célokból lettek aztán idővel a konkrét tervek, és azután pedig a megvalósítás. Mit tartoztak a konkrét tervekhez? Ezt a teljesség igénye nélkül elmondanám a saját szavaimmal:

1. bevétel kell a falunak, ahhoz, hogy fejlődni tudjon, tehát telkesítésbe kellett fogni ---> ez megvalósult!
2. közösségi terek megújítása: minden olyan intézmény, épület, amelyet sokan használnak (ravatalozó, buszmegállók, egészségügyi- és oktatási-, nevelési intézmény, közkonyha, közösségi ház, könyvtár stb.) Az idő múlásával ebből sok minden megvalósult. Gyönyörű új, tágas óvodánk van, öröm odajárni. Megújult a ravatalozó a temetőben, a buszmegállók igényesen szépek. Egészségházunk épp most készül és szerintem büszkék leszünk rá. Könyvtárunk megszépült és kiegészült egy klub helységgel. Még hátra van az iskola bővítése és korszerűsítése (ennek csupán anyagi akadályai vannak), valamint a hosszú távú tervek között szerepel egy igazi szabadidős, rekreációs közösségi ház és terület, ami később komoly sportlétesítményekkel is bővülhet. Persze nem stadiont szeretnénk Kakucsra, de egy szép fasorral körülvett területen szabadtéri sporteszközök, ifjúsági park, futókör, játszótér a kicsiknek, tűzrakó helyek, padok, asztalok. Későbbiek során akár tenisz pálya, vagy akár uszoda is elképzelhető lenne. S a számomra is annyira hiányzó közösségi ház, amely befogadhatná a sok szakkört, civil szervezeteket, falusi és egyéb rendezvényeket. Kulturális találkozókat, kiállításokat  lehetne rendezni, s lehetne egy kellemes szabadidő központja a településnek. Egy kellemes kávézó, táncház, vagy tudom is én... itt aztán elszabadult a fantáziám. Ez egyébként az egyik kedvenc témám. Egy olyan tér, ahol MINDENKI jól érezheti magát, ahová MINDENKI eljárhat!!!
3. Kül- és belterületi útjaink egy része már jó minőségben megújult. A többi még megoldásra vár, s anyagi lehetőségek függvényében reméljük hamarosan megvalósulhat
4. S ami nem látható, pedig igencsak komoly érték, amivel a falu vagyona gyarapodott már: a szeméttelepet kellett rendbe tenni (idegenszóval rekultiválni), amit mi itt a faluban nem látunk, de ez egy nagy, több, mint 40 milliós beruházás volt. 
5. Szintén nem látható a településen, de folyamatban van a szennyvíz-telep felújítása és korszerűsítése pályázati pénzből, ami közel 300 millió Ft-tal növeli falunk értékét.
6. Korszerűsíteni kellene még a járdákat és vízelvezetőket

Most hirtelen ennyi jutott eszembe a 2007-ben hallott tervekből, amikből a megvalósulókat figyelemmel is kísérhettem. Engem örömmel tölt el, hogy látom a fejlődést falunkban. Ám az kissé elszomorít, hogy sokan nem a fejlesztéseket, a megvalósult eredményeket látják, hanem csakis a hiányosságokat, hibákat keresik és hajtogatják. Nem gondolják végig, hogy mekkora munka volt az eddigi beruházásokhoz is előteremteni a forrásokat, pályázatokat írni, agyalni, hogy mit, hogyan... Olyan jó lenne, ha tudnánk örülni annak, amink van s nem siránkoznánk állandóan azon, amink nincs... még. 

Végszóként:

Egy településen nem az a nagy teljesítmény, hogy ha sok pénz van, azt mire költsük el, mit csináljunk belőle. Az a nagy teljesítmény, hogy a célokhoz, elképzelésekhez előteremtsük a forrásokat. Ebben nagyon nagy szakértő Szalay István jelenlegi és remélem jövőbeli polgármester. Ő ugyanis nem arra törekszik immár 12 éve, hogy a saját vagyonát gyarapítsa, hanem, hogy Kakucsot fejlessze, gazdagítsa. Az elmúlt években több, mint 950 millió Ft-tal gyarapodott községünk vagyona a beruházások által úgy, hogy nem csökkentek a település tulajdonában lévő területek. Sokat dolgozik, többet, mint napi 8 óra, ami a munkaideje lenne. Vajon személyesen volt-e már olyan, aki odament hozzá és megköszönte neki mindezt. Persze ő ezt nem várja el, hiszen ez az ő dolga, mondhatnánk. S persze 4 évenként, amikor újraválasztják őt (ugye már kétszer újra meg kapta a bizalmat), azt akár egyfajta köszönetnek is lehet tekinteni. De mégis... Hiszen valljuk be, mindannyiunknak jól esik, ha elismerik a munkánkat. Biztosan neki is jól esne néha... Ehelyett pletykák és hazugságok terjednek a faluban. Igaztalan vádak és nemtelen hírek, amiket olyanok terjesztenek, akiknek sajnos ezzel hátsó szándékaik vannak. 

Én nagyon bízom a Kakucsiak józan ítélőképességében, igazságérzetében. Bízom benne, hogy ha nem is mennek oda személyesen elismerni Szalay István munkáját, de 2014. október 12-én a neve mellé teszik azt az X-et és újra megerősítik őt abban, hogy érdemes tovább dolgozni azokért a szép célokért, a faluért, s a faluban MINDENKIÉRT! Persze ehhez nem elég ő egyedül, hanem kellenek mellé olyan emberek, akik a Kakucsiakat képviselve együtt dolgoznak vele. Hat olyan ember indul most képviselőjelöltként, akik tudnak azonosulni azokkal az elképzelésekkel és azzal a hozzáállással, amit Szalay István képvisel. Ők heten komolyan gondolják, hogy MINDENKIT KÉPVISELNEK, NEKIK MINDENKI SZÁMÍT!