De mit akartok még? A hatalmat?

Tudom, kampány van. Ezt értem.
De miért így, acsarkodva, miközben közeledésről, falak lebontásáról, közösségépítésről beszéltek? Ezt viszont nem értem.
Mit akartok?
Hiszen az elmúlt 12 évben is tiétek volt itt minden: az intézmények, az újság, az ünnepek, a rendezvények, a közpénzből (is) támogatott civil csoportok többsége. És jól is volt ez így.
De mit akartok még? A hatalmat?
De hisz ez mind maga (volt) a hatalom!
Nekem csak jogaim voltak. Jogom volt aggódni, hogy lesz-e mindenhez elég pénz a kasszában. Jogom volt gondolkodni, törődni vele, és tenni azért, hogy minél több legyen. Jogom volt elismerni, dicsérni, gesztusok tucatjait megtenni annak ellenére, hogy majd mindegyik úgy pattant vissza, mint falról a borsó. Jogom volt hozzátenni a jóhoz (legalábbis megpróbálni), kezdeményezni, hogy még jobb legyen, aztán vitatkozni, győzködni, erőltetni mindazt, amit legtöbbször kézzel-lábbal elleneztetek, amit hátráltattatok, merthogy ti azt nem..., vagy majd mást..., másból..., de mindenképpen másképpen. Aztán, amikor már számotokra is kínos volt, mert sokadszor kiderült, hogy nincs más, illetve az a más csak egy lufi, vagy nem igazán lehet másképpen, és mégiscsak úgy lett jobb, szebb, vagy több, ami(k) mellett első perctől kezdve érveltem (igen, érveltem, bár szerintetek csak "erőltettem, kierőszakoltam"), akkor jogom volt/van elviselni, és csak hümmögni azon, hogy "de hisz ezt mind mi is, ez mindannyiunk közös eredménye, sikere".

Szalay István polgármesterjelölt

Igaz, jogomnak véltem és vélem (ahogy nektek is jogotok) a mai napig kritizálni is, amit hibának, rossznak tartok, és ezt ki is mondani. Udvariasan, jó szándékkal, nyomdafestéket tűrően, de mindent kimondani. Kimondani még azt is, amit sokáig nem volt szokás.
Tudom, ez a baj. Első perctől tudtam, hogy igazából ez van útban nektek.
Hogy látlak benneteket.
Ti is látjátok, Kedves Kakucsiak?
Vasárnap kiderül.
De ehhez el kell menni szavazni. Mindenkinek, de legalábbis minél többünknek, bármi lesz is az eredménye.
Hogy egyszer végre belássák...
Én belátom, ha úgy lesz.